Hosszú út állt a fiú előtt, hiszen 6 órás volt az út és ebbe bele sem gondolt hogy mit fog csinálni a gépen 6 órán át.
Viszont akkor se adta fel, és miközben fel szállt a gép utána nézett Hanga segítségével.
Hogy Astrid pontosabban hol is lakik, és ki derült hogy Manhattan-be költözött.
Így még egy plusz utazás várt rá, de nem érdekelte mert akkor is vissza akarta szerezni szerelmét.
Mikor meg érkezett, le szállt a gépről és fel vette az utazóját, fogott egy taxit és el is ment oda.
Kicsit sokat költekezett, de neki minden pénzt meg ért a lány.
És volt is nála bőven, hiszen nagyon jól keresett.
Amikor oda ért Manhattan-be, keresett egy ékszerészt és vett egy gyönyörű arany gyűrűt.
Mivel ez volt a B terve, ha a lány el utasítaná amiért el jött hozzá.
Fel hívta Hangát, hogy meg kérdezze pontosabban melyik utcában és ház szám alatt is lakik Astrid.
Hanga: Nagyon jót kérdezel, szerinted tudom?
Lennél olyan szíves, és meg kérdeznéd tőle kérlek?
Nagyon fontos lenne Hanga, már itt vagyok Manhattan-ben.
Jó fel hívom, meg kérdezem tőle és vissza hívlak jó?
Rendben köszi, de siess. -a lány csak sóhajtott, le tette majd fel hívta Astridot aki először nem vette fel mert takarított éppen. De másodjára fel vette, és örült hogy Hanga fel hívta.
Astrid: Szia Hanga, mi újság?
Szia Astrid, semmi különös.
Figyelj gondoltam meg látogatnálak, de nem tudom hogy melyik utcában laksz.
Oh hát ha meg találod akkor jó, mivel csak itt találtam lakást. A West utcában lakok, és egy nagy emeletes házban egyenlőre.
Azon belül is a második emeleten, 12-es lakásban. Remélem hogy ide találsz.
Köszi, én is remélem. Akkor indulok is, majd hívlak hogy engedj be. -ezzel le tette, fel hívta Hablatyot akinek mindent el mondott majd el köszönt és a fiú indult is. Hosszas keresés után oda is talált, majd fel csengetett a lány pedig be is engedte mivel azt hitte hogy Hanga az.
A fiú fel is ment a második emeletre, meg kereste a 12. lakást és be csengetett ott is.
Astrid pedig mit sem sejtve ajtót ment nyitni, de mikor ki nyitotta a fiút találta egy csokor virággal a kezében.
Te még is mi a francot keresel itt, ha szabad tudnom?!
Tudtommal meg mondtam hogy vége van, nem akarlak látni többé.
És azt is mondtam hogy ne gyere utánam, ebből még is mi nem volt érthető?! -kicsit ki akadt, Hablaty viszont nem tágított és addig nem akart el menni amíg nem kér bocsánatot a lánytól.
Kérlek hallgass meg Astrid.. -csak ennyit mondott, oda adta a csokrot és el kezdte mondandóját.
Tudom hogy hibáztam, csalódtál bennem, és túlságosan féltékeny voltam mindenkire és mindenre.
Ezerszer meg bántam mindent amit el követtem, minden egyes nap csak te jártál a fejemben.
Arra gondoltam, hogy mit csinálsz kivel lehetsz és hogy vajon hogyan érzed itt magad.
Nagy hibát követtem el azzal, hogy rád hallgattam és nem jöttem el utánad.
Mindent át gondoltam, és rá jöttem hogy a szívemre kell hallgatnom és nem az eszemre.
Astrid Hofferson, azért jöttem el ide hozzád hogy bocsánatot kérjek.
De tudom hogy az nem elég, te sokkal több vagy mint egy átlagos lány.
Okos vagy, gyönyörű, a szemed csillog mint égen a csillag. A hajad fényes, és puha.
Az érintésed és csókod a legcsodásabb a világon, te pedig olyan különleges vagy a számomra hogy azt szavakban el sem tudom mondani.
Érted bármit meg tennék, be utaznám a világot.
Le hoznám a csillagokat, oda vinnélek ahova csak szeretnéd.
Te vagy a mindenem Astrid, nélküled az életem olyan mint egy darab kő.
Amit ha szét zúznak, porrá válik.
Tudom hogy egy idióta voltam, hülyén viselkedtem.
De meg változok, és még egyszer nem akarlak el veszíteni soha többé.
Ezért mielőtt hozzám vágnál bármit is, vagy pofon vágnál szeretnék kérdezni valamit. -ki öntötte a szívét, de továbbra sem hagyta hogy a lány meg szólaljon. Lassan le térdelt elé, elő vette a kék kis dobozkát, ki nyitotta és a lány felé nyújtotta.
Astrid Hofferson, meg tisztelnél azzal
hogy hozzám jössz feleségül és velem töltöd életed hátra lévő napjait?
Tudom hogy nem érdemellek meg, tőlem sokkal jobb fiút érdemelsz.
De nekem te vagy a fény a sötétségben, a hold az éjszakában a csillagok az égen.
Kérlek mondj valamit.. - a lányt ez hirtelen érte, ahogy az is amit a fiú el mondott neki.
Egyszerűen nem jutott szóhoz, de nem is akart mert ezt át kellett gondolnia.
Csak úgy ide jött a fiú, akivel emlékei szerint szakított mert állandóan veszekedtek az utolsó hetekben.
Meg mondta neki hogy soha többé nem akarja látni.
A fiú még is el jött ide hozzá, vett neki egy csokor virágot ami mellesleg gyönyörű és jó illatú volt.
Ki öntötte a szívét neki, és ami még nagyobb dolog volt.. Hogy egy arany gyűrűt vett, amiben egy apró gyémánt volt a közepében, és a dobozkára pedig ez volt írva: "Marry me?" azaz hogy Hozzám jössz?.
Nem igazán tudta hogy mit is tegyen, hogy mit mondjon.
De a fiú félt hogy feleslegesen jött el ide, feleslegesen vette meg az igen csak drága gyűrűt is.
Ő nem akarta hogy a lány el utasítsa, de félt hogy mivel meg se szólalt így csak hülyét csinált magából.
Astrid viszont le játszott maga előtt minden emléket,
és mivel pár perce kapott egy igen csak fura üzenetet egy Emma nevű lánytól.
Aki el mondta hogyan járt, és Astrid sose akarta hogy Hablaty is balesetet szenvedjen miatta.
Így most nagyon kavarogtak benne az érzelmek, ezt pedig nem bírta. Ezért is könnyezett be, egy perc múlva pedig sírva borult a fiú a nyakába. Aki rögtön nyugtatni kezdte a lányt, hiába nem tudta mi történt.
Nem akarta meg bántani még jobban, hiszen nem azért utazott 6 és fél óra hosszát hogy össze törje Astrid szívét.
Az viszont nagyon nehezen nyugodott meg, és még mindig nem mondott semmit. Csak könnyezett, és képtelen volt a fiúra nézni.
Hiszen tudta hogy igazából ő törte össze a fiút, és ahelyett hogy meg oldották volna inkább el hagyta.
Ez pedig bántotta, de Hablaty óvatosan le törölte a könnyeit és meg fogta az egyik kezét.
Nyugodj meg, rendben? Nem akartalak meg bántani, bocsáss meg.
Azt meg végképp nem akartam, hogy fel zaklatódj.
Sajnálom, hülye voltam hogy el jöttem.
Ígérem többet nem látsz, csak ne sírj kérlek. -ezzel fel állt, és el engedte a lány kezét. Az viszont hirtelen a nyakába borult, és olyan szorosan ölelte át mint még soha.
Ne menj el kérlek, nem akarlak el veszíteni.
Sajnálom hogy el dobtalak magamtól, ahelyett hogy megoldást kerestünk volna a bajra.
Bocsáss meg Hablaty, kérlek ne menj el..
-meg törölte a szemeit, Hablaty pedig szorosan de könnyezve ölelte magához a lányt aki csak bújt hozzá.
Sose tudtam rád haragudni Astrid, nagyon szeretlek és nagyon hiányoztál nekem.
Soha többé nem hagylak el, ezt meg ígérem neked itt és most.
Én is nagyon szeretlek téged. Fel tennéd újra azt a csodás kérdést,
amire nem tudtam választ adni az érzelmeim miatt?
Természetesen. -el engedte, és újra le térdelt elé, elő vette a dobozt és ki nyitva felé nyújtotta.
Astrid Hofferson meg tisztelnél azzal,
hogy hozzám jössz feleségül és velem töltöd életed hátra lévő napjait?
Igen, veled akarom le élni az életem Hablaty! -a fiú csak fel húzta a gyűrűt Astrid újára, az pedig fel húzta magához a fiút és meg csókolta hosszan de szenvedélyesen.
Hiányoztál Astrid, nem is tudod mennyire.
De igen tudom, mert te is nekem ugyan annyira mint én neked.
Gyere be, ne ácsorogjunk itt kint. -be vezette a lakásba, Viharbogár aki már nem is volt olyan kicsi pedig ugatni kezdte a fiút.
Úgy látom valaki már meg sem ismer engem, olyan nagy lány lett.
Hát igen, sokat nőtt egy év alatt. Viharbogár nyugodj meg, ő barát és nem idegen.
Szerintem hagyd hogy meg szagoljon, utána csak fel ismer. -a kutyus meg is szagolta a srácot, és mivel így már fel ismerte így abba hagyta az ugatást de inkább a helyére ment le feküdni.
Hát már nem ugat, de úgy látom nem is nagyon örül nekem.
Nem rég volt beteg, pár napja gyógyult meg csak. Ezért viselkedik így, és nem csak veled.
Így már értem, és hogy megy az egyetem? -kíváncsian nézett szerelmére, aki a nappaliba vezette és töltött neki egy kis üdítőt.
Nagyon jól megy, rendesek a tanárok és a csoport társaim is.
Van mikor Viharbogárt be szoktam vinni, gyakorlatra és mindenki imádja.
És veled mi történt ez idő alatt, milyen munkád lett?
Nem túl sok minden, találtam munkát és állatkórházban lettem asszisztens.
De most szabin vagyok, és azért jöttem el hozzád.
Inkább jöttél volna az egyetemre te is, és most állat orvos lehetnél asszisztens helyett.
Igaz még én se végeztem, de már elég sok mindent tudok az állatokról.
Gyakorlaton segíteni is szoktunk az orvosoknak,
így pedig tanuljuk hogy mit hogyan kell csinálni.
Nekem ez így jó Astrid, nem akarok orvos lenni.
Viszont nem veszekedni jöttem, hanem hogy újra kezdjünk mindent. -magához húzta, és hosszasan meg csókolta szerelmét aki pedig viszonozta is a gesztust.
Tudom, és én is ezt akarom. De mit szólnál ha meg mutatnék neked egy két helyet itt?
Benne vagyok, úgy se ismerem Manhattan-t.
Akkor gyere! -meg fogta a kezét, cipőt húzott, be csukta a házat és kézen fogva indultak el egy kis város nézésre.
Astrid pedig mindent meg mutatott ami érdekes volt a városban, aztán este vacsorázni mentek egy gyönyörű helyre.
Mikor pedig a lány otthonába vissza mentek,
egy fantasztikus és egyben forró éjszakát töltöttek kettesben.
Másnap pedig a fiú el kísérte szerelmét az egyetem elé, ahol egy szoros ölelés és egy forró csók után el húzódtak egymástól.
Vigyázz magadra, itt leszek mikor végzel.
Rendben vigyázok, dél után beszélünk. Itt a kulcs, és ha lehet ne engedj be senkit.
Nem fogok, szeretlek Astrid. -át vette a kulcsot, és meg puszilta a lányt aki viszonozta a gesztust és be ment a nagy épületbe. Dél után pedig a fiú tényleg ott várta, majd együtt mentek haza és út közben meg beszélték azt a kis félre értést amit Astrid mesélt Hangának.
Mindketten hibáztak, de végül újra egymásra találtak és még nagyon sok minden várt kettőjükre.
Nem is sejtették, hogy egy év és néhány hónap múlva már nem csak ketten lesznek.