Egyik reggel Hablaty szokása szerint már korán a telefonját nyomkodta, és nem mással mint Astriddal beszélgetett. 
Alig várták mindketten hogy újra lássák egymást, hiszen a lány beteg volt és egy hétig nem volt suliban. 
De végre meg gyógyult, és most újra láthatják egymást. Aminek főként a fiú örült, hiszen valójában oda volt a lányért. Csak nem akarta hogy tönkre menjen a barátságuk. 
Ezért is inkább hanyagolta a dolgot, és mivel lassan készülődnie kellett. Így el köszönt, majd le tette a telefonját, fel állt és valami kicsit elegánsat keresett. 
Aztán a fürdőbe ment, le tusolt és fel is öltözött. 
Mivel ritkán szokott fésülködni, így szinte mindenki kócosan szokta látni ami persze nagyon jól állt neki. 
Ezért most is csak kicsit fésülködött meg, majd le ment reggelizni és lent az anyja várta. 
Mivel az apja már kora reggel el ment, ugyan is Bíró volt és nagyon sok ügyet ő vállalt. 
Valka: Jó reggelt fiam, nem fogsz el késni? -kérdezte a fiát, aki csak meg ölelte és gyorsan enni is kezdett. 
Hablaty: Hát a suliból nem is, de az biztos hogy Astrid meg öl,
ha nem időben érek oda ahol szoktunk találkozni. -olyan gyorsan reggelizett meg, ahogy eddig még sose tette. Hiszen suli kezdésig még volt ideje, de Astrid már el indult otthonról hogy találkozzanak és együtt menjenek suliba. 
Néha nem értelek fiam, teljesen oda vagy érte és még is csak barátként tekintesz rá. 
Mikor fogod be vallani neki, hogy szereted? -Valka nagyon jól ismerte a fiát, és tudta rég óta hogy Hablaty szerelmes Astridba. Méghozzá nem is kicsit, de a fiú próbálta titkolni. 
Mert nem akarom el veszíteni, egyszer már megbeszéltük anya. Nem akar többet, mint barátságot. 
Én pedig ezt el fogadtam, és nekem ez is elég. 
De mennem kell, majd jövök. Szeretlek anya. -meg puszilta, fel vette a táskáját, cipőt húzott és indult is a megbeszélt helyre. Ami a sulival szemben lévő kis park volt, de az volt a kedvenc helyük. 
Valka pedig csak sóhajtott, hiszen szerette volna ha a fia és Astrid végre együtt lennének. 
De ebbe nem akart bele avatkozni, ezért is inkább úgy gondolta majd be nő a feje lágya. 
Astrid már oda is ért a megbeszélt helyre, Hablaty pedig sietett ahogy csak tudott. 
És amikor észre vette a lányt, oda szaladt hozzá majd szorosan ölelte magához. 
Aminek persze Astrid nem igazán örült, csak meglepődött. 
Astrid: Én is örülök neked, de el engednél? 
Ki szorítod belőlem a szuszt is... -alig kapott már levegőt, de a fiú el engedte és csak mosolyogva nézett rá. 
Ne haragudj, csak hiányoztál. Örülök hogy meg gyógyultál, és hogy jobban vagy. 
Te is hiányoztál, de azért nem ölellek halálra. De ezt kaphatsz. -egyet a vállába ütött, majd le ült a padra és össze fonta a karjait. 
Bocsánat, és ezt most miért kaptam? -értetlenül nézett rá, de le ült mellé majd próbált a szemeibe nézni. Hiszen látta rajta hogy nincs jól. 
Astrid, minden rendben van? Látom rajtad hogy valami bánt, és nem szoktál ilyen lenni. 
Nekem el mondhatod te is tudod. 
Te előtted sose tudtam titkolni hogy bánt valami, és igen bánt. 
Bella nincs jól, el vittük állat orvoshoz és azt mondták hogy csak gyomor rontása van. 
De napok óta csak fekszik, nem akar se enni se inni. 
Aggódom érte, te is tudod hogy már nem fiatal cica. -be könnyezett, hiszen nagyon szerette Bellát akit még születésnapjára kapott a fiútól, elég régen. És a macska már öreg volt, Astrid viszont nem akarta el veszíteni semmi kép. 
Shht, nyugodj meg Astrid. Minden rendben lesz vele, tudom hogy aggódsz érte. 
De nem szabad fel adni a reményt, lehet hogy egy kis vitamin kell neki. 
Vagy ha szeretnéd, el megyek veled az állat kórházba. Hátha ott tudnak segíteni rajta. 
Minden rendben lesz, hidd el. -magához ölelte, és a lány hozzá is bújt mivel a fiú ölelése és illata mindig meg tudta nyugtatni, és ez most sem volt másképp. 
Köszönöm Hablaty, te mindig meg tudsz nyugtatni. -a fülébe suttogta, és lassan el húzódott a fiú pedig mosolyogva le törölte a lány könnyeit. 
Nem kell megköszönni, inkább csak mosolyogj. Nem szeretem ha szomorkodsz, ezt ugye tudod? 
Igen tudom, melletted nem is nagyon tudok szomorkodni. 
Mindig fel vidítasz, akkor is ha pocsék kedvem van. 
Ez a dolgom -vállat vont és fel állt, majd fel húzta a lányt magához aki ettől zavarban lett. Viszont meg ölelte a fiút, majd fel vette a táskáját.
Induljunk, nem akarok el késni. Első óránk tesi, és át szeretnék öltözni csengetés előtt. 
Még van időnk, de rendben menjünk. Én 5 perc alatt át öltözöm, reggel se sokáig tart el készülődnöm. -vigyorgott, és meg bökte a lányt aki pedig ezt vissza adta. 
Nem is tudom ki késett ma is, és tudod nekem tovább tart el készülni. 
Nem úgy mint egyeseknek. -rá öltötte a nyelvét,
de csak most vette észre hogy a fiú milyen elegánsan,
de még is kicsit hétköznapian volt fel öltözve. 
Ez pedig nagyon jól állt a fiúnak, de a lány nem mondott rá semmit. Mivel titkolta továbbra is, hogy mit érez iránta. 
Nagyon vicces vagy mondhatom, de gyere menjünk a torna terembe. 
A többiek már biztos ott várnak minket.
-el is indultak a torna terembe, majd külön váltak.
Ugyan is a lányok és a fiúk külön öltözőben voltak, ez pedig így volt rendjén. 
Hablaty amint be lépett a fiú öltözőbe, le rohanták a srácok. 
Dagur már is szorosan meg ölelte, aminek persze Hablaty nem örült mert alig kapott levegőt. 
A többiek pedig csak le pacsiztak vele, mivel mindig így köszöntek egymásnak. 
Dagur: Pont rólad beszéltünk testvérem, hogy nem ártana már valakit fel szedned. 
Takonypóc: Jól mondja, rengeteg csaj van és neked még se kell egy sem? 
Senki nem ért téged haver. 
 Srácok, nekem nem kell senki már meg mondtam. 
Így tökéletes az életem ahogy van, nem kell egy lány sem. 
Á mert neked Astrid kell, tudjuk nagyon jól hogy már két éve bele vagy zúgva. 
Akkor miért nem mondod el neki tesó? 
Szerintem óra után beszélj vele, és valld be neki hogy te többet érzel mint sima barátságot. 
Halvér: Jól mondja, ha tovább halogatod akkor csak rosszabb lesz.
És lehet hogy el veszíted a lehetőséget, utána már csak a barátod lesz örökre. 
Elég! Már ezerszer el mondtam hogy nem akarom el veszíteni, akkor örökre a barátom lesz.
De nem fogok vele össze veszni, mert mindenki azt mondja hogy próbáljam meg vele. 
Nem és kész, téma le zárva!
-mérgesen le ült a padra, és öltözni kezdett.
De legbelül tudta, hogy a fiúknak és az anyjának is igazuk van.
Csak félt attól, hogy Astrid újra el utasítaná. 
Közben pedig a lányoknál is folyt a beszélgetés, de ők már készen is voltak. 
És pontosan a fiúkról beszéltek, azon belül is Hablatyról volt szó. 
Hanga: Szerintem helyes srác, de nekem mint tudjátok Halvér jön be.
Szóval passzolom Astridnak Hablatyot.
-vigyorgott a legjobb barátnőjére, aki viszont eléggé zavarban volt ha a fiúról volt szó. 
Csajok muszáj róla beszélni? 
Mondtam már ezerszer, hogy köztem és közte sose lesz több. 
Amúgy is neki biztosan más tetszik, engem csak barátnak tart. 
Viccelsz velem? Astrid mindenki tudja, hogy Hablatynak te tetszel. 
Látszik rajta, csak nem vallja be. 
De szerintem kérdezd meg, én és mindenki más örülne ha össze jönnétek. 
Kőfej: Halvért már én is stoppoltam, de amúgy igaza van. 
Beszélj vele, vagy sose lesz több a barátodnál. 
Jó majd beszélek vele, de majd csak suli után. 
És ha nincs igazatok, akkor jöttök eggyel.
-össze fonta a karjait,
a lányok pedig bólintottak majd be mentek a csarnokba. Mivel meg kezdődött az óra. 
A fiú nem igazán mert a lányra nézni, és szinte egész nap nem is nagyon szólt hozzá. 
De amikor vége lett a sulinak, meg várta a parkban mivel beszélni akart vele. 
Ahogyan Astrid is a fiúval, és amikor végzett ő is a parkba ment.
Majd köszönt Hablatynak és le ültek egy padra. 
Figyelj Astrid, beszélnünk kell.
-sóhajtott és szembe fordult a lánnyal, majd a szemeibe nézett. 
Tudom hogy beszélnünk kell Hablaty,
de szerintem te is tudod és én is hogy meg beszéltük már ezt egyszer. 
Én pedig nem akarok veszekedést,
és azt se hogy tönkre menjen a barátságunk mások miatt.
-sóhajtott, majd fel akart állni de a fiú nem engedte. 
Igen, tisztában vagyok vele Astrid.
Én se akarlak el veszíteni mint barátot, de nekem ez nem megy. 
Haragudj meg rám, akár utálhatsz is ezek után de én..
Többet érzek már mint barátságot, és ezt tudnod kell. 
Beléd szerettem Astrid, és igazuk volt a srácoknak. 
Jobb hogy el mondtam, mert most már tudod hogy mit is érzek. 
Nem mondasz semmit?
-sóhajtott, a lány pedig csak fel állt majd végül meg szólalt. 
Sajnálom, de én nem vagyok így ezzel. 
Csak barátságot érzek, semmi többet.
De ezt már egyszer el mondtam, és azóta nem változott. 
Ha neked ez így nem jó, akkor ennyi volt a barátságunknak. 
-a lány tudta hogy nem helyes amit csinál, hiszen valójában igen is többet érzett. 
Csak nem volt bátor ahhoz, hogy be vallja az igazságot. Viszont látta ahogy a fiú el szomorodott, és ennek ő maga sem örült. Hiszen a hazugsága miatt rontotta el annak a fiú kedvét, aki mindig mellette volt. Akit kis kora óta ismer. 
A fiú pedig inkább már meg sem szólalt, csak el indult le törten haza. 
Astrid viszont megállította, meg fogta a kezét és egy apró puszit nyomott az arcára. 
Hazudtam.. Ne haragudj rám, de féltem el mondani az érzéseimet. 
Igen is többet érzek én is, sokkal többet mint barátságot. 
De nem akartalak el veszíteni, túl régóta ismerlek. 
Meg tudsz bocsájtani?
-a fiú szemeibe próbált nézni, aki csak el mosolyodott.
Hiszen örült hogy Astrid végül el mondta az igazat, és hogy ő is többet érez végre. 
Ezért is bólintott, majd egy apró puszit nyomott a lány homlokára. 
Sose tudtam rád haragudni,
de akkor kapok egy esélyt hogy több lehessek mint a barátod? 
-kérdőn nézett rá, a lány pedig mosolyogva ennyit válaszolt. 
Kísérj haza, és akkor igen kaphatsz.
-meg fogta a fiú kezét, aki természetesen haza kísérte a lányt. 
Majd mikor meg érkeztek, egy szoros ölelés után el köszöntek egymástól a fiú pedig haza ment. 
Mikor pedig haza ért, köszönt a szüleinek és fel ment az emeletre. 
Le dobta a táskáját, majd az ágyra dőlt de fogatlan. Az aprócska kölyök korom fekete cicus, rá ugrott gazdijára és dorombolva köszöntötte. 
Szia pajti, hiányoztam? Mert te nekem nagyon.
-meg simogatta, és egy puszit is nyomott a fejére. 
Gyere adok neked enni, biztos éhes lehetsz pajtás. -le tette, majd adott neki friss tejet és junior macska kaját ami persze tele volt vitaminokkal. Hiszen oda figyelt a kis macskára, akit imádott. 
Fogatlan pedig enni is kezdett, Hablaty pedig le ment vacsorázni majd le tusolt,
át öltözött és gyorsan meg csinálta a házit aztán le dőlt az ágyra. 
A cica is fel ugrott hozzá, le feküdt mellé össze kuporodva és el is aludt lassan ahogy a gazdája is.