Epilógus
Utolsó fejezet
2 év telt el.
Mióta Hablaty Astrid után ment, és egy hosszú bocsánat kérés után meg kérte a kezét.
Azóta a fiú hozzá költözött Fogatlannal együtt, és a lánynak már csak egy éve volt az egyetemből.
Nagyon boldogok voltak mindketten, hiszen már két éve voltak jegyesek és a lánynak is utolsó éve volt aztán állat orvos lehet belőle.
Ez jól is jött, hiszen Hablaty pedig asszisztensként dolgozott, ott New York-ban egy állat kórházban.
Egy hónappal az egyetem vége előtt, össze is házasodtak mivel már mindketten be töltötték a 21-et.
Ezért sem vártak tovább az esküvővel, ami valami csodálatos volt mindkettőjüknek.
Hiszen alig várták azt a napot, mikor össze köthetik az életüket.
Mindenkit meghívtak arra a gyönyörű szertartásra, és a fiú apja nagyon büszke volt Hablatyra.
Hogy küzdött Astridért, és végül még is csak el vette feleségül.
A srácok is nagyon örültek az ifjú párnak, de mint minden ünneplésen.
Most is részegre itta magát Fafej és Dagur , meg persze Takonypóc is.
Eléggé nagy bulit csaptak, hiába nem tervezték. De mivel ez egy különleges nap volt, így most kivételesen ők se maradtak ki semmiből.
Persze Astrid kerülte az alkoholt, és csak azért hogy legalább ő józan maradjon.
Legalább is ezt mondta mindenkinek, de Hablaty tudta hogy biztos nem ezért kerüli.
Viszont úgy volt vele, hogy inkább nem szól semmit és csak élvezi a napot.
Mindenki jól érezte magát, és mikor el jött az este nász út helyett csak haza ment a fiatal pár.
Mivel azt halasztaniuk kellett, de így is boldogok voltak mindketten.
És végre el érkezett az az este, amit már nagyon vártak.
Volt már nem egy forró éjszakájuk, de tudták hogy még csak most kezdődik az igazi élet.
A nász éjszakájuk mesés, romantikus és tökéletes volt. Nem is gondolta Hablaty, hogy néhány hét múlva nem akármilyen hírt fog kapni.
De pár héttel később, mikor Astrid már biztos volt a dologban és megszerezte a diplomáját is.
Úgy gondolta ideje valamit el mondania, és egyik este közölte a hírt szerelmével.
Astrid: Édesem valamit mondanom kell... -éppen be fejezték a vacsorát, és Hablaty az állatoknak adott enni. Vagyis Fogatlannak és Viharbogárnak.
Hablaty: Mond csak, valami baj van? -rá nézett, Astrid pedig fel állt és eddig rejtegette. De most fel húzta a felsőjét, és meg mutatta a hasát. Hablaty pedig oda sétált hozzá, és eléggé nem értette hogy mi is van.
Babát várok... -szerelmére nézett, aki nem hitt a fülének. De örömében fel kapta szerelmét, és össze vissza csókolgatta meg puszilgatta.
Micsoda? Apa leszek?!
Ez hihetetlen! -a lány csak mosolyogva bólintott, és szorosan megölelte a fiút aki pedig viszonozta de meg pörgette szerelmét. Pár nap múlva pedig el is kezdte ki alakítani a pici szobáját, még akkor is hogy nem tudták a nemét.
Ugyan is Astrid hiába volt már a 3. hónapban, azt akarta hogy meglepetés legyen a kicsi neme.
Néhány hét múlva, mikor már Astridon igen is látszott hogy mi van. Baba váró bulit is szerveztek, és mindenki gratulált aki csak el ment. Persze a csajok, és Astrid édes anyja meg Valka ők inkább a kislánynak szurkoltak. A fiúk pedig természetesen inkább kisfiúnak szurkoltak, ahogyan Hablaty is.
Lassan de le telt az a bizonyos pár hónap, Astrid be került a kórházba és két órányi szenvedés után.
Szerelmük gyümölcséből, Astrid életet adott egy egészséges kislánynak.
Akit Zefír Haddocknak neveztek el, gyönyörű égszín kék szemekkel és barna színű hajjal született.
Szinte mindkét szülőjére hasonlított, Hablaty pedig végig ott volt szerelme mellet és hihetetlenül büszke volt rá.
Két nap múlva haza is engedték őket, és már úgy mentek haza hogy a baba szoba készen volt.
Hablaty valahogy érezte hogy lánya fog születni, ezért is festette ki rózsaszínre szerencsére.
Viharbogár akinek már nagyon hiányzott Astrid, alig várta hogy haza térjen gazdája és mikor ez meg történt majd nem fel borította szerencsétlen lányt.
Hiszen a kutyus fel volt pörögve, és mivel már nem volt kölyök így erő is volt benne bőven.
Viharbogár nyugodj meg, semmi baj itt vagyok és jól vagyok kislány. -próbálta meg nyugtatni, hiszen nyüszített is és alig akart le nyugodni mivel két nap sok volt neki a gazdija nélkül. Astrid viszont meg ölelte, és addig simogatta amíg az meg nyugodott és kíváncsian a babára nézett.
Ő az új családtag, kislány be mutatom a lányunkat. Nézd milyen pici még. -át vette a kicsit szerelmétől, és le térdelt a kutyához aki meg szagolta a babát, és mivel szó fogadó meg okos kutya volt így le ült jelezve hogy tetszik neki a pici.
Úgy látom nem lesz baj, egész jól fogadta. Már csak Fogatlan van hátra, de ki tudja merre van megint. -mióta felnőtt a macska, ritkán volt a házban mert elég sokat kóborolt. De most éppen otthon volt, és ment is nyávogni hogy kéri a kaját. Hablaty viszont fel vette és meg mutatta neki a kicsit, aki még mindig békésen pihent.
Kivételesen itthon van, de nem hiszem hogy érdekli őt a pici. -igaza is volt Astridnak, mert a macska csak meg szagolta és már mocorgott is mert menni akart. Hablaty pedig le tette és adott neki enni, hogy végre csendben legyen.
Lusta macska, az a szerencséd hogy szeretlek. -meg rázta a fejét, és át vette a picit szerelmétől hogy az kicsit pihenni tudjon. De Astrid inkább le ült a kanapéra, és kutyázni kezdett hiszen neki is hiányzott már Viharbogár.
Astrid, pihenned kellene és nem kutyázni. Majd én foglalkozok velük, te pihenj le.
Jól vagyok, és pihenek attól még hogy kicsit foglalkozom a kutyámmal. Igaz kislány? -meg puszilta, a kutyus pedig meg nyalta és ölelést is adott a gazdájának. Ezt pedig Astrid tanította meg neki, mivel labrador volt és nagyon sok trükköt meg tudott neki tanítani.
Az este hamar el jött, és vacsora után fel mentek pihenni. De mivel ez volt az első este a kicsivel, így velük aludt középen feküdve.
Három évvel később, mikor Zefír már oviba kezdett járni.
Úgy gondolták hogy még egy csöppség belefér.
Hiszen Viharbogár és Fogatlan is meg volt még nekik, sőt azóta lett egy új kutyus a háznál.
Méghozzá Viharbogár kölykei közül meg tartottak egyet, mivel Astrid bele szeretett és Hablaty nem tudott nemet mondani rá.
A kutyus pedig lány volt, és a Bella nevet kapta.
Még csak egy éves volt, de Zefír imádta ahogy Vihart és Fogatlant is.
A negyedik évfordulójuk napján, pedig meg is próbálkoztak a kis testvérrel. Aki pár hónappal később, meg is érkezett.
Ugyan is Astrid életet adott egy kisfiúnak is, akit Leó Haddocknak neveztek el.
Ő is egészséges lett, és persze Hablaty most is nagyon büszke volt szerelmére.
Így ér véget ez a történet, ami két fiatal barátságával kezdődött.
De végül szerelem lett belőle, később házasság és egy család.
Lehet fiú és lány között barátság, de ha a szíved azt mondja hogy neked ő kell.
Akkor mond el mit érzel, vagy talán sose tudod meg hogy ő érez e irántad valamit.
Hablaty is ugyan így volt a filmben, nem mondta el Astridnak hogy mit érez iránta.
Vállalta hogy barátok legyenek, de végül sokkal több lett köztük.
Aztán el jegyezte, feleségül vette és családja lett.
Tudom hogy nem minden kapcsolat tart örökké, sőt a mai világban már ez ritka.
De én azt mondom, jobb küzdeni azért aki neked kell mint hogy más szerezze meg.
Ezzel zárom ezt a rövid kis történetet, remélem tetszett és volt értelme ki találnom és le írnom.
By:Rider07